Interjú Fotios Katsardisszal a TEMOT-tól

A TEMOT International a világ minden tájáról egyesíti az alkatrészek forgalmazóit. Az egyik legnagyobb ilyen típusú független szervezet, amely javítja az üzleti kapcsolatokat az alkatrészgyártók és forgalmazóik között. Nemrég indult útjára a TEMOT kezdeményezésére a Talents4AA projekt. Fotios Katsardisszal, a TEMOT szervezet elnökével beszélgetünk.

A TEMOT egy beszerző szervezet, amely közel 40 éve működik világszerte. Időközben további új beszerzési csoportok alakultak ki. Mit kell tenned ahhoz, hogy a dolgozókat megtartsd, és továbbra is vonzó legyél számukra, esetleg potenciálisan új tagokat vonzzon a cég?

Ez egy kényes kérdés, a nézőponttól függ. Kezdjük az alapoktól.
Az összes vonzó modell előbb-utóbb mindig megtalálja a versenyszféráját. Ez történhet a fogalom különböző elemeiben, vagy a fogalom összességében, vagy annak egyes részein. A TEMOT modellje országonként csak egy részvényesre épül (egy személygépkocsi és egy haszongépjárművek esetében). Nyilvánvalóan ez a modell saját versenyre ösztönöz, mivel kizárta az új részvényesek felvételének lehetőségét egy országban. Sok zseniális WD, amely egykor különböző csoportokban szerepelt, jelentkezett a TEMOT-ra, és nekünk (nehéz szívvel) vissza kellett utasítanunk.
Régebben a csoportkapcsolatok valamiképpen íratlan kódexen alapultak, nem „érintették meg” a többieket, hacsak nem történt felvásárlás. További 3 csoport felvétele, amelyek több szempontból is nagyszerű munkát végeznek, fokozta a versenyt, és új környezetet vezetett be, ahol nincs helye kollegiális gyengédségnek. Az új környezetben mintegy 10 éve ez az oldal elpárolgott, és szinte mindenki aktívan igyekszik megnyerni a másik csoport tagját, pusztán azért, mert már nincs ingyenes elérhetőség. A vonzás eszközei és tényezői is sokat változtak. Meg kell értenünk, hogy a modellek nagyon hasonlóak, hogyan versenyezzünk? Nevezetesen az ugyanazon beszállítókra vonatkozó jobb feltételek ígéreteivel, néhány közös projekttel és koncepcióval. Az elgondolás a következő: „nagyobbak vagyunk, hatalmas cégeink vannak, nálunk van a legnagyobb garázs, nálunk vannak a legjobb feltételek”. A nagy kihívások idején, a folyamatos konszolidáció mellett a színt uraló hatalmas szervezetek rendkívül jó feltételekkel felszereltek, gyakorlatilag minden lehetséges termékkel és beszállítóval, többféle választási lehetőséggel, kiváló logisztikával és magas rendelkezésre állással, minden egyes % számít.

A kisebb középvállalkozások hajlamosak megvizsgálni ezeket a különbségeket, és ennek megfelelően dönteni. Van egy „hop on, hop off” helyzet, amikor egyik csoportról a másikra váltunk. Az informatika minden csoport napirendjén szerepel. Néha ezt egy csábító ajánlat teszi lehetővé, amelyet a saját csoporttal való elégedetlenség vagy a saját partnereik, saját csoportjukkal szembeni erős belső versenyük miatti érdekkonfliktus segít.
A TEMOT nem tudja követni ezt a folyamatot, és nem is akarja. Persze létezik a tisztesség, hiszen egy összefüggő csoport vagyunk, és csak bónuszgyűjtők vagyunk, ez közös munkánk eredménye. Magas szintű homogenitással és beszállítóinkkal szembeni legmagasabb szintű megfeleléssel azt állítjuk, hogy az érintettek kiterjesztett munkapadja vagyunk. Mivel ilyen TEMOT valójában nem létezik, ez egy megszemélyesített részvényes. Ha egy vállalat nem látja ennek a munkafilozófiának az eredményeit és előnyeit, akkor másik csoportot kell találnia. Ilyenkor csak azt tisztességes mondani, hogy akkor senki ügye ne vesszen kárba, nagyon jól kiszolgálják más csoportokban.
A TEMOT nem úgy próbál növekedni, hogy országról országra több vállalatot vásárol fel. Alapvetően soha nem fogunk csábító ajánlatokat tenni, hogy bárkit is vonzzon, és nem látunk előnyt abban, ha több részvényesünk van, mint amennyi országonként van. Vegyük Lengyelországot példaként, ami a Martex a Heavy Duty és a MotoProfil a személygépkocsikban. Nemcsak nagyszerű cégek, de ez az egyediség lehetővé teszi számunkra, hogy munkánkat összpontosítsuk, ez által tudatosan, nemzetközi szinten dolgozhatnak a közös célok és döntéshozatal érdekében.
A TEMOT vonzereje azt jelenti, hogy közös közös beszerzésekkel, ellátási lánc projektekkel, adatkezelési és marketingkoncepciókkal erősítjük a részvényesek versenyképességét. Ez lehetséges, hiszen a családi és magánvállalkozások legnagyobb, többségében kkv-kból álló szervezetét képviseljük, minden gazdaság gerincét.

Megoldódott-e már a világjárvány idején figyelemreméltó alkatrészek rendelkezésre állási válsága?

Ne, árulnék el nagy titkot azzal, ha azt mondanám, hogy a válság az új normalitás, és meg kell tanulnunk nemcsak élni, hanem meg is kell birkózni ezzel, és a vele járó komplikációkkal. Ez még sokáig nem fog eltűnni, ezért rá kell jönnünk, hogyan alkalmazkodhatunk az autóipari, társadalmi-gazdasági és geopolitikai fejlemények mellett eltúlzott folyamatos kihívásokhoz. Ha Ukrajna helyzete problémát okoz, képzelje el, mi lenne Tajvannal a félvezetők terén, vagy Kínával a teljes ellátási lánc kapcsán! De nem csak beszélhetünk, hanem cselekedhetünk is, és alternatív többféle beszerzési megoldást találhatunk egy sokkal rugalmasabb ellátási lánc érdekében. Ez a szállítók kötelessége is, hogy modelljeiket ennek megfelelően módosítsák: akik erre nem képesek, azokat a rugalmas alternatívákkal helyettesítik.

Melyek a piac jelenlegi kihívásai?

Ó, számoljuk őket. Csak nevezd meg az elsőt. Elérhetőség, ellátási lánc problémák, infláció, stagnálás, konszolidáció és ezen keresztül hatalmas versenyerők, amelyek csökkenő árrést és piaci polarizációt, munkaerő-, tehetség-, technikushiányt eredményeznek. Új hajtáslánc-technológiák, amelyek konnektivitással és telemetriával kombinálva fejlődnek, intelligens rendszerek, alternatív elosztási csatornák, szoftver, mint szolgáltatás (jöjjön?) új bevételi modellek. És mindenekelőtt: még soha nem érkezett ennyi kihívás ilyen gyorsan és egyszerre. A helyzet erősen feszült és robbanásveszélyes. Továbbra is fennáll a veszélye annak, hogy a piac elveszíti sokoldalú képviseletét és az oligopolisztikus struktúrák felé mozdul el. A családi szervezetek egyre tűnnek el, mert most nem tudnak versenyezni, holnap pedig nem fognak létezni, mert elavultak, hogy a szükséges infrastruktúrával és szakértelemmel szolgálják az új valóságot. És természetesen nem szabad figyelmen kívül hagynunk az adatok nagy problémáját és az azokkal való visszaélést, kizsákmányolást és a virtuális gépek esetleges monopolizálását. A mi R2R-ünk mostantól R2C2R2S joggal csatlakozhat a járművek javításához és szervizeléséhez, és ez forog kockán. Úgy tűnik, ezen a szinten és amikor a piac egyensúlyhiányba kerül, csak a törvényhozás képes feloldani és helyreállítani. Futnunk kell, a dolgok felgyorsulnak, de nagy hiányban vagyunk, mivel az AA lassan halad, és az egész jogszabályi környezet törékenynek tűnik, és a virtuális gépek javára billen.

Az autóműhelyek szembesülnek az autóipar átalakulása által támasztott kihívásokkal. Számos országban vannak tagjaik – mely régiókban vannak a legjobban felkészítve a műhelyek a változásokra (villamos járműszerviz, ADAS rendszerek, digitalizálás)?

Felületes lenne kiemelkedő országot megnevezni, hiszen a problémák szintjei különbözőek, és mindig fejlődési szintjük és a végrehajtott jogszabályok függvényében változnak egymásról. Hogy egy példát mondjak: az elektromos járművek skandináv infrastruktúrája javul, egyre több van belőlük, de nagy kihívást jelent a TESLA vagy más elektromos autók javítása. A sofőrök fel sem keresik a független javítóműhelyeket, vagy amikor megteszik, legtöbbjük csak korlátozott számú munkát végez, vagy el sem kezdi azt. Néhány más országban egyszerűen csak elitista vagy eklektikus, teljesen megfizethetetlen és infrastruktúrahiányos elektromos autók vannak. Természetesen az aftermarket továbbra is élvezi a „fürdőlap-effektust”, késéssel jönnek a dolgok, láttuk, hogy készülnek, és készülünk. De ez már nem a megszokott üzlet, vagy az egykori mechanikus – elektromos munkák, hanem a kifinomult / nagyfeszültségű / csatlakoztatott számítógépes rendszer, amely frissítésért kiált. Beavatkoznál egyedül az informatikai szerveredbe pusztán azért, mert ismered az Excelt?
Ennek megfelelően minden országban van egy kisebbség, amely nagy tudással foglalkozik ezzel. A skandináv országok, Svájc, Hollandia, Japán és Szingapúr jobban teljesítenek, ha a virtuális gépek kezében vannak. Kína a saját útját járja. Hosszú út áll előttünk, nincs veszve semmi, de fel kell készülnünk. A törvénynek biztosítania kell az adatok elérhetőségét és terjesztését, képzést kell biztosítani, a garázsokban és a gazdaságban összességében ki kell alakítani a szükséges infrastruktúrát. Még mindig hagyományos autókkal és munkákkal élünk. Még nem szenvedünk fájdalmat, ezért csak halasztgatunk. Az egyetlen biztos dolog, hogy ez a jövő eljön, és meg fogja lepni, milyen gyorsan. Remélhetőleg nem lesz sötét, mert ha látjuk azt a nagyszerű munkát, amit ma szerviz szinten végeznek az ICE járművek elektronikájával, akkor optimisták lehetünk, hogy egy kis segítséggel és kemény munkával a jövő ragyogó lehet.

Ön kezdeményezője a Talents4AA projektnek, amely azért jött létre, hogy tehetséges fiatalokat vonzzon az aftermarket szegmensbe. Mennyire veszélyes a piacért dolgozni hajlandó fiatalok hiánya?

Valójában a Talents4AA-t mi, ITG-k és beszállítók kezdeményeztük, akik ugyanazt az aggodalmat osztják, és szükségük van arra, hogy az utángyártók piacát egy nagyszerű új szektorként újrapozícionáljuk, fantasztikus lehetőségekkel, és abban a meggyőződésben, hogy ezt meg lehet tenni új tehetségek megnyerésével minden tevékenységünkhöz. Személy szerint csak az a megtiszteltetés ért, hogy aktívan kísérhetem a projektet.
Meggyőződésünk az volt, és ma is az, hogy egy ágazat legnagyobb értéke bármikor a humántőke. Különösen az átmenet és átalakulás idején a változás nem megy magától. Intelligenciát és képességeket igényel. Ennek hiánya végzetes minden iparág számára.
Ki merem jelenteni, hogy nincs jövője az AA-nak, ha nem kapjuk meg a szükséges tehetségeket, hogy vezessen minket a következő szakaszban és az új korszakban. A mai utópiaci menedzsment bölcs, és megérti, hogy az új generáció bevonásával lehetővé kell tennie az átmenetet.

Vannak ötletei, hogyan lehetne megváltoztatni a fiatalok megítélését az utángyártott piacról, hogy vonzónak érezzék ezt az iparágat? Milyen kezdeményezésekre kerül sor a közeljövőben a Talents4AA-n belül?

Rengeteg ötletem van, mint mindig, de számos hiányossággal. A projekteknek, mint a tehetségeknek inspirálniuk kell, és minden piaci szereplőt, csoportot, munkacsoportot és beszállítót kell ösztönözniük és továbbvinniük, valószínűleg koordinált, de magas színvonalú testületek, mint a FIGIEFA stb. Ha nem ágazati kezdeményezésről van szó, akkor nemes tettként és romantikus próbálkozásként könyvelik el. Annak ellenére, hogy minden oldalról elfogadják, sajnos néhány kulcsjátékos még mindig „gondolkodik”, vagy egyszerűen nem törődik vele.
Jelenleg van egy mikro- és makrogazdasági szempont.
Ismertté és vonzóvá kell tennünk az ágazatot, beszélnünk kell az emberekkel, és meg kell mutatnunk, milyen nagyszerű ágazat ez. Az epicentrumba kell hoznunk a fiatalabb nemzedék aggodalmára adott válaszokat. Mi a helyzet a technológiával, a fenntarthatósággal, a hatékonysággal, az éghajlattal, a világ jobbá tételéhez való hozzájárulással. Ezért azon dolgozunk, hogy megnyerjük az összes érdekelt felet a támogatására, olyan platformot állítunk fel, amely megfelel az igényeknek, kommunikál minden médiában és fórumon, és modern és egységes módon közvetíti az üzenetet. Egyetemekkel dolgozunk, nagykövetként és misszionáriusként tevékenykedünk. Ez a munka azért olyan fontos, mert hatással van szektorunk minden területére, egészen a létezésünkért való lobbizásig.