Mi történik az autóval kopott lengéscsillapítók esetén?
A gépkocsik üzemeltetése során vannak olyan ökölszabályok, melyeket célszerű betartani – és vannak, melyeket muszáj. Az egyik ilyen ökölszabály a fék-kormány-futómű szentháromság, melyek közül mindegyiket érdemes megfelelő állapotban tartani.
A KYB és az UNIX cikkében összefoglalva olvashatjuk, hogy mit kockáztatnunk, ha a futóművünk igen fontos elemét, a lengéscsillapítót elhanyagoljuk az autónkban.
Statisztikailag részben indokolt, hogy a jelenleg Magyarországon futó személygépkocsik 25%-ának nem megfelelő állapotú a lengéscsillapítója. A forgalomba helyezett autók átlagéletkora itthon 15 év – ez persze nem jelenti azt, hogy ne foglalkozhatnánk azok műszaki állapotával.
Az üzembentartók többsége jelentős mértékben alábecsüli a lengéscsillapítók fontosságát. Ez az alkatrész, illetve gondozásának hiánya számos veszélyes és halálos kimenetelű balesetért felelős. Nézzük meg, miért van ez így.
Mire jó a lengéscsillapító?
Ahogy a neve is jól mutatja, ez az alkatrész a futómű berugózásának csillapítására, azaz a kerekek minél nagyobb százalékban történő úton tartására szolgál. A csillapítás közege sokféle lehet, közúton jellemzően folyadék- és/vagy gáz alapú.
A benne lévő dugattyú mozgásakor a csillapító energiát emészt fel a futómű mozgásából, és hővé alakítja azt.
Alapvetően tehát a következő dolgokat köszönhetjük neki:
- Minél több talajérintkezés
- Vibrációcsillapítás
- Kanyarstabilitás
- Fékezési stabilitás
- Kényelem
Mi történik, ha nem figyelünk?
Nem meglepő, hogy a lengéscsillapító nem megfelelő állapotának létrejöttével azok a funkciók sérülnek, melyeket az imént felsoroltunk.
Ezek közül a legveszélyesebb a fékezési stabilitás hiánya, egyúttal a féktáv növekedése. Nem beszélve arról, hogy egy kopott csillapítóval a jármű nagyobbat „bólint”, melynek hatására az autó egyensúlya drasztikusan felborulhat, és könnyebben válik irányíthatatlanná.
Nem elhanyagolható faktor, hogy a megnövekedett rugózási hajlandóság és a rugózási amplitúdók a futómű többi elemének élettartamára is rendkívül káros hatással van.
Nem ritka a tekercsrugók szétesése, törése, a toronyszilentek, toronycsapágyak gyors elhasználódása.
Minden futóműben lévő gumialkatrész gyorsított kopást szenved el – ilyenek a szilentek, valamint a lengőkarok támasztógömbfejei. A gyorsabb amortizáció gyakoribb cserét, nagyobb szervizköltséget hoz magával.
Az átvitt nem kívánatos vibráció befolyásolja a kormánymű állapotát is. a nyomtávrudak, a kormányösszekötő gömbfejek szintén intenzív kopásnak vannak ilyenkor kitéve. Ez ugyancsak negatív hatással van a szervizigényre és a menetkomfortra egyaránt.
Tipikus, könnyen megfigyelhető jelenség a gumiabroncsok rendellenes kopása. Az ún. „kagylós” kopásforma egyértelműen a lengéscsillapító elégtelen működését jelzi.
A kerekek túlzott pattogása a hajtáslánc terhelését is megváltoztatja. A kerékagyakon keresztül a féltengely-csuklók is extra igénybevételt kapnak, ennek következtében a sebességváltó is.
Külön problémát jelent a fényszóró-érzékelős gépkocsiknál, hogy az elvártnál nagyobb lengések hatására csökken a szenzorok teljesítménye, ami nem megfelelő fénysugár-vetítési szöget eredményez – azaz rapszodikus módon elvakíthatja a sofőrt éjszaka. Ez szintén közvetlen közlekedési veszélyt jelent.
Megjegyzendő ezek mellett, hogy a kopott lengéscsillapítók a vezetés kényelmét is csökkentik. Többet is kell küzdeni az autóval, ami hamar diszkomfort-érzetet és nagyobb fáradékonyságot vonz magával. Adott esetben ez már önmagában veszélyforrást jelenthez vezetés közben.
Mit tegyünk ellene?
A KYB javaslata szerint ne csak cseréljük a lengéscsillapítókat egy tönkremenetelnél, hiszen nem feltétlen vesszük egyből észre a bajt. Hajtsunk végre időszakos ellenőrzést, mégpedig a következő pontok szerint:
- Minden megtett 20 000 kilométer után
- Minden szezonális gumicsere alkalmával
- Minden hosszú út előtt