A hibrid autó továbbfejlesztése: a PHEV-korszak
Egy nemrég publikált cikkünkben a hibrid autók kegyvesztettnek tűnő megjelenéséről, korábbi történelméről, valamint a 2000-es évek során bekövetkező felemelkedéséről írtunk. A nagyívű előretörés azonban nem akadályozta meg azt, hogy a hibrid technológia egy új változata is megjelenjen: a tölthető, azaz a plug-in hibrid járművek.
Mára az akkumulátoros elektromos autók mellett sokan ezeket a személygépkocsikat tartják a jelenleg elérhető legkörnyezetkímélőbb megoldásnak, noha az alternatív hajtások ökológiai hatásairól megoszlanak a vélemények.
A hibrid hajtás fogalmi meghatározása
Többféle módon definiálhatjuk a hibrid hajtást: a leggyakrabban emlegetett szabály szerint a hibridautó olyan autó, amely a meghajtásához szükséges energiát több, egymástól eltérő elven működő erőforrásból nyeri. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nem csak a benzin-elektromos és a dízel-elektromos járműveket kell hibridnek tekinteni, hanem minden olyan hajtásmegoldást, melyben legalább két különböző technológiai elvű erőforrás szolgáltat energiát.
Történeti áttekintés
Ahogy azt a korábbi cikkünkben is megjegyeztük, nem a Toyota Prius volt az első hibrid autó. Ferdinand Porsche 1899-ben mutatott be egy olyan személygépkocsit, mely benzinmotor segítségével termelt energiát az első kerekeket hajtó villanymotor táplálásához. Ez volt a Lohner-Porsche Mixte. Ráadásul nem csak prototípus volt: 300 darabot gyártottak belőle.
Ekkoriban akkumulátoros elektromos autók is rótták az utakat, tehát több szempontból sem volt egyértelmű, hogy melyik technológia kerül ki győztesen.
A belső égésű motoros változatok mellé szegődő költséghatékonyság azonban közel száz évre eldöntötte a csatát. A hibrid és az elektromos technológia képtelen volt versenyezni a drasztikus árzuhanással, a hibrid autók teljes feledésbe merültek.
Az ezredforduló környékén a Prius debütálásával, valamint az egyre erősödő környezetvédelmi lobbi hatására hirtelen újra nyeregbe kerültek a hibridek. A 2010-es évekre pedig megjelentek azok a hibridek, melyek ma is szerves részét képezik a közúti közlekedésnek.
PHEV általános felépítés, különbségek a hagyományos hibrid hajtáshoz képest
A plug-in hibridek (rövidítve PHEV) hajtáslánc tekintetében nem sokban különböznek hagyományos társaiktól: ugyanazt a három szerkezeti struktúrát használják, melyekről részletesebben írtunk a hibridekről szóló cikkünkben.
Soros hibrid
Itt a belső égésű motor nem áll közvetlen kapcsolatban a mechanikus hajtáslánccal azaz a motor nem hajtja az autót, csak a generátort, amely így elektromos áramot termel a villanymotor, az akkumulátor és az egyéb fogyasztók számára.
Fékezéskor a villanymotor generátorként működik, és visszatáplál az akkumulátorba, amennyiben az nincs teljesen feltöltött állapotban.
Párhuzamos hibrid
Ebben a bonyolultabb megoldásban mind a belső égésű motor, mind a villanymotor direkt módon részt vehet a hajtásban, akár külön-külön is. A két rendszer egymástól függetlenül képes energiát termelni, ám a kihajtásuk közös váltóműben találkozik.
Ez megkövetel egy nagyon átgondolt és precíz sebességváltót, ami nem feltétlenül tesz jót az előállítási költségeknek, viszont sokkal jobb szabályozhatóságot eredményez – ennek köszönhetően pedig kimutatható üzemanyag-megtakarítás érhető el vele a soros hibridhez képest.
Soros-párhuzamos hibrid
A harmadik típus a fentiek kombinációja: mindkét üzemmódban képes működni.
Különbségek
A PHEV és a hagyományos hibrid közötti differencia elsősorban az akkumulátor tölthetőségében nyilvánul meg.
Egy klasszikus hibrid jármű akkumulátora csak a belső égésű motoron keresztül képes tölteni (vagy adott esetben kinetikus energia visszanyerni), de mindenképp az autó működése szükséges hozzá.
Ellenben a PHEV autók akkumulátorát akár a lakásunk konnektorán keresztül is feltölthetjük, sőt, jellemzően ezek a rendszerek csak külső energiaforrásból nyerik a töltőáramot.
Néhány európai törvényi szabályozás arra ösztönözte a gyártókat, hogy PHEV-eket nagyobb akkumulátorral szereljék fel, ennek következtében jellemzően önerőből képesek 25-50 kilométer megtételére kizárólag az elektromos hajtásláncukat használva. Ez a hagyományos hibrid járművekről nem mondható el, már csak azért sem, mert az esetek többségében nem a vezető kezében van a hajtásláncok közötti kapcsolás irányítása.
A töltés nagyon hasonló módon alakul, mint az akkumulátoros villanyautók esetén: az inverter rengeteg típusú töltőáramot képes kezelni, a gyorstöltőktől egészen a lakossági hálózati áramig. Mivel a kapacitás egy BEV-hez mérten alacsony, a töltési idő azonos feltételek mellett mérhetően rövidebb.
Működési üzemmódok
A PHEV járművek általában két fő üzemmódban képesek közlekedni: töltésmerítő és töltésfenntartó módban. Az autó automata jelleggel is képes folyamatosan váltani a kettő között: ezt kevert üzemmódnak hívjuk. Amíg a vezető kézzel be nem avatkozik, az automatizált folyamat célja minden esetben a lehető legnagyobb hatótáv elérése.
Eközben ugyanez a program felel az akkumulátor töltési-kisülési stratégiájáért is.
Töltésmerítő mód
Leszámítva a nagyon intenzív kigyorsításokat, ez az üzemmód lehetővé teszi, hogy a személygépkocsi addig haladjon csak az akkumulátor elektromos energiáját felhasználva, amíg az a rendszer által kritikusnak vélt szint alá nem merül.
Ekkor vált át az autó belső égésű motoros üzemmódra (vagy akár üzemanyagcellás üzemmódra, attól függően, hogy milyen PHEV-ről beszélünk).
Töltésfenntartó mód
Ebben az üzemmódban az akkumulátor kapacitása nem vesz részt a hajtás energiaellátásában, megőrzi az akkumulátor aktuális kapacitását.
Kevert mód, egyéb üzemmódok
A kevert üzemmód a két fenti kombinációja: az ECU dönt az összes bemenő adat függvényében, hogy melyik energiaforrást milyen mértékben használja az adott pillanatban.
Ezeken túl a legtöbb PHEV rendelkezik öntöltő üzemmóddal is, melynek használata során a regeneratív fékezés és a generátor segítségével az akkumulátor menet közben töltődik, hasonlóan, mint a hagyományos hibridek esetén.
